Szervusztok Alkeszok!
Én is megérkeztem hozzátok az első kritikámmal, mellyel Ayame Chan blogját, a Futórózsát veszem tüzetesebben szemügyre. Mivel egy történetes blogról van szó, ezért elsősorban nem a designt fogom értékelni, illetve nem ez fogja kitenni a kritika nagy részét. - Na, de kezdjünk is bele!
Ajánló: Elsősorban azoknak ajánlom ezt a történetet, akik szeretik a humoros, viszonylag gyorsan kibontakozó szerelmi szálat, a kezdeti ellenségeskedést a két főszereplő között és a fantasyt, mindemellett pedig nem tartják zavarónak a még kicsit kiforratlan írói stílust.
Design: Nos, mivel tényleg nem tervezek sok szót fecsérelni erre a részre, ezért rövid leszek:
A fejléc nagyon tetszik, ám észrevehető benne egy-két feltűnőbb szerkesztési hiba. Példának okáért, a rajta szereplő lány deréktól lefelé mintha el lenne vágva egy ollóval, és a fején lévő szarvak szerintem (!!) egyáltalán nem illenek oda/hozzá.
Magáról a blogról pedig annyit, hogy engem (ismét csak a saját, olvasói szemszögemből nézve) nagyon zavar, hogy a bejegyzéses rész ilyen szélesre van megcsinálva, mert a szöveg kiugróbb részei teljesen elvonják a figyelmem az olvasásról, és a szemem egyfolytában oda akar fókuszálni.
A történet: Alapjában véve imádom a fantasyt, szóval izgatottan vetettem bele magam a történetbe, amiről sok jót hallottam már korábban.
Az első két részt olvasása közben még úgy voltam vele, hogy a kifejezésmód és a helyesírás biztosan sokat fog javulni az elkövetkezendő nyolc fejezet alatt. Hát, valóban javult, csak nem sokat.
Ezeket most természetesen nem úgy írom, mintha nem élveztem volna a történet olvasását. Maga a történet menete, és amerre vezette az író a szálat, az tetszett, csak a megírásával voltak problémáim.
Először is, a kifejezésmód. A leírásokat gyakran kevésnek érzem, és eléggé hirtelen csöppenünk egyik helyzetből a másikba, anélkül, hogy az olvasó felfogná, hogy egyáltalán most mi történik. Például a nyolcadik fejezetben, a bikini-vásárlós incidens után rögtön a bulin találjuk magunkat. Ekkor felmerült bennem a kérdés: Mégis mi történt a kettő között?
Vagy pedig a hetedikben, amikor Nell levágja a haját... Lehet, hogy ez csak nekem nem volt világos, de az akkor most egy álom volt, vagy tényleg levágta a haját? Ha igen, és nem álmodott, akkor a barátnője, vagy Dave miért nem kérdeztek rá?
Na, de hagyjuk is most ezt, térjünk át inkább a fogalmazási csavarokra, amelyekből gyakran olyan szókapcsolatok alakultak ki, melyektől egy nyelvtantanár a haját tépné. Kezdjük rögtön ezzel:
"nyelt egy férfi hang nagyot". Alapjában véve, egy hang hogy tud nyelni? És honnét tudhatjuk, hogy a hang férfi? Mert - és előre is elnézést kérek - ha jobban belegondolunk, elég vicces szituáció kerekedik ebből, ha vizuálisan elképzeljük. Aztán a következő: "Barátnőm szemei pattogtak rajtam". Ha azok a szemek gumilabdák lennének, és ha a gumilabda képes lenne pattogni az emberi testen, akkor azt mondom, oké. De így?
Szóval csak azt tudom tanácsolni, kedves írónő, hogy keress egy bétát. Hidd el, ártani nem árthat.
És (igen, tudom, hogy éssel nem kezdünk mondatot, de félig alkoholmámorban úszva Brandy megteheti) akkor most térjünk át a helyesírásra.
Különösebb kivetnivalót nem találtam benne, azonban megemlítek néhányat a típushibák közül.
Kezdjük is a párbeszédes részekkel. Rögtön egy példával indítanék:
"- Elmehetnél egy párnának... vagy ágynak. - suttogtam kicsit feljebb mászva."
Namármost. Ha a párbeszédnél a karakter szövege ponttal végződik, az utána következő narráció (vagy tudomisén hogyan nevezzem) mindig nagybetűvel kezdődik. Azonban ha a nagybetűzés fárasztó, vagy éppen nem gondoljuk újabb mondatnak a megszólalás utáni részt, akkor el kell hagyni a pontot, és akkor kisbetűvel kezdjük a narrációt. Azonban ez a szabály csak és kizárólag a pont esetében áll fent. (Lásd: könyvekben is mindig így van.)
Halmozott írásjelet viszonylag kevés alkalommal fedeztem fel az olvasás során, azonban találtam, ezért jobb a szólok: A halmozott írásjel (??? ; !!!) esztétikailag nem szép, és nagyon zavaró tud lenni.
Valamint az a sok fránya pontpontpont... Értem én, hogy befejezetlen, illetve félbehagyott mondatokról van szó, de az olvasót iszonyatosan tudja zavarni, ha mást sem lát, min hogy pontpontpont.
Na, és akkor elérkeztünk az utolsó, engem leginkább irritáló helyesírási hibájához az írónőnek, ami pedig... Dave nevének toldalékolása és a ragok hozzátétele. Nyelvtanból még alsóban megtanultuk ugye, hogy a -val, -vel ragoknál a v betű hasonul a szó utolsó betűjéhez, amennyiben az mássalhangzó, viszont ha magánhangzó, akkor marad v. Azonban a nyelvtantanár azt nem tanította meg, hogy külföldi neveknél ez hogyan működik (legalábbis nekünk nem). Szóval most tartok egy random gyorstalpalót:
A Dave ugye e-re végződik, de mivel ezt nem mondjuk ki (Dév, így ejtjük ki a nevet), ezért a v betűhöz hasonul a -vel toldalák v-je, ezáltal helyesen így kell írni: Dave-vel. A toldalékot jelen esetben kötőjellel kapcsoljuk a szóhoz. Ennyi lett volna a gyorstalpaló.
Összesítve: Egy izgalmas, humoros blogot olvashattam el, melyben szerepet kapott a szerelem és a démonok is, mindez Dave-vel megfűszerezve. A történet tetszett, a véleményemet viszonylag hosszan leírtam róla, így nem is ecsetelném tovább.
Pontszám: 10/7
Apróbetűs rész: A fentebb leírtak csak és kizárólag az én véleményem, olvasói szemmel írtam le mindezt. A tanácsokat az írónő vagy megfogadja, vagy nem. Esetleges egyet-nem-értését szívesen fogadom kommentben.
Puszillak benneteket, kis alkeszok:
Rhyssa
