Tömegvonzás – avagy hogy add el magad, a blogod, és a lelked

Hali alkoholistáim!

Egy mostanában igen népszerű, és szerintem borzasztóan irritáló jelenségről fogok most írni egy kicsit. Ez egy tisztességtelen módja az olvasók erőszakos összekaparásának. Hogy miről beszélek?

1.) Abszurd, szenzációhajhász, megbotránkoztató címek, fülszövegek:

Lássuk csak: „Beleszerettem anyám elefántjába, aki amúgy buzi” (nem, nincs ilyen blog, tudatommal, meg lehet nyugodni)

Voltak címek akár már egy hónappal ezelőtt is, amire az ember felkapta a fejét. Régebben ennek sora különböző szerelmi kalandok, viszonyokban kimerült (legalábbis mikor én a csoportba érkeztem épp ez volt a divat). Ilyenkor már vagy a címből, vagy a fülszövegből kiderült, hogy valaki kattant, valami nem stimmel és itt bizony nagyon fura és perverz dolgok lesznek majd, vaskalaposoknak nem ajánlott. DE, ez még nem feltétlen jelenti a blog vesztét. Néha az embereknek furcsa ötletek jutnak az eszükbe. Nem mindennapi ötletek, amik megosztják a közönséget, esetleg meg is botránkoztatják. Leülnek az asztal elé, megtervezik, átgondolják, foglalkoznak vele. Profi szinten megírják a fejezetet, lebétázzák. Dizit rendelnek vagy csinálnak. Egy szóval létrehoznak egy egyedi, színvonalas blogot, egy furcsa megosztó témával. Nem is ezekkel van bajom. Csak következnek az utórengések, amik néha erősebbek az elsőnél. A blog befut, sikeres lesz, rengeteg olvasó kíváncsi az új részekre és az abszurd címet látva újabbak tévednek oda. Ekkor jönnek a másolók. Ők igazából jobb esetben nem másolnak valódi tartalmat, de látva hogy xynak bejött ez a módi rögtön belevágnak ők is. Nem egy ötletük van, hanem akarnak egy sikeres blogot és ahhoz találnak ki egy nem ritkán nagyon erőltetett ötletet. „Apám pasija a szeretőm” Nem vagyok benne biztos, hogy ez egy létező blog volt, ha igen elnézést a tulajtól. De nézetek rá erre a címre. Ide sorolnám a századik igénytelen testvér-unokatestvér-rokon szerelmet és az ebből fakadó nem fogad el a társadalom drámákat. Van egy két színvonalas, de siralom hogy ezekkel van tele a csoportok fala. Az még rosszabb hogy az összevissza dobált szavakkal működő, igénytelen szenzációhajhászoknak mennyi olvasója akad.

A következő hullám a betegségek, fogyatékosságok sora volt. No meg a tragédiák. Egyszerűen szólva a bloggerek és bloggerínák kiélezték a blogjukkat a katasztrófaturizmusra. Természetesen ez a vihar is néhány mutatós, erős villámmal indult, aztán mindenki érezni akarta az elektromosságot és felhányta az égre, ami a gyógyszerreklámról eszébe jutott. Itt most konkrét példákkal jönnék, nem célom megbántani senkit, kérlek ne vegyétek annak, minden esetben csak a fülszövegről írok, a blogokat jórészt nem ismerem. Megemlíteném példaként az Emlékképek című blogot, mint előfutárt. Ugyan még csak nemrég indult, de az ötlet előbb keletkezett és annak kiírása hamarabb megtörtént, mint sok másiké. Nem tetszett, hogy egy ilyen problémával akar valaki olvasókat szerezni, és erre mennyien kapók, hiszen hacsak az írónő nem vak, akkor nem lehetnek valós tapasztalatai. De tévedtem. Akkoriban kerültem bele a blogvilágba, és még nem tudtam kitől lehet elvárni egy valóban minőségi blogot és kitől nem. A like-olók fele, valószínűleg az előző írásokra alapozta a bizalmát, és a végeredmény is igényes lett. Na de ami utána következett! Volt ott minden! Persze voltak színvonalasak, meg sok olyan ami még az előző előtt indult, de a teljes piedeszta… Komolyan elindultunk a vakságtól, aztán valaki megsüketítette magát (nem tudom elképzelni a helyzetet, hogy meggondolatlanul átszúrd a dobhártyád, főleg mind a kettőt, már az első is baromira fáj! ß ráadásul, ha szar van otthon, arra gondolok már csak egy év, így ha 16-17 éves szereplőkkel dolgozol nem reális, hogy az eddigi 17 évet kibírta, de az utolsót már nem inkább megcsonkítja magát), aztán jött fel alá mindenféle zűr és katasztrófa, volt az a lány, aki nem emlékszik az arcokra (ez egy nagyon érdekes téma, főleg hogy egy létező és nem mindennapi betegségre lett alapozva), meg az asztmás. Én is asztmás vagyok. Öt éves korom óta, hullámzóan, de elég súlyosan, legalábbis két éve marha erős felnőtt gyógyszert használok. Kifulladok, ha futnom kell a busz után. Naaagyon érdekes téma…És ezek csak példák. Összefoglalva vannak szenzációhajhász(nak tűnő) blogok, amik sikeresek lesznek és vannak, amik nem. Van, amelyik eltűnik a süllyesztőben, de van, amelyik küzd és fennmarad. Csak a feliratkozók számából nagyon ritkán mondhatod meg hogy az adott író, blog megérdemli-e a bizalmat.

2.) 18+, avagy szexeljük mer’ az olyan jóó

Szögezzük le, hogy nem ismerem minden csoport, minden tagját, de szerintem jóhiszeműen elmondható hogy az átlagkorosztály 14-15 év (az átlag kedves 18-25 éves bloggerek és bloggerínák, bőven van, aki lehúzza). Ehhez képest, különböző hullámokban (csakúgy, mint az előző kategóriánál) elszaporodnak és virágoznak a 18+os blogok és fejezetek. És nem ám a 18-25 évesektől, hanem a 12-13 évesektől. Azt sem tudom, komolyan gondolják-e. „Ah és megcsókolt, aztán uh belémhatolt, fájt de azért jó volt (védekezni, sőt ruhát levenni ugyan minek)?”  - nem valós példa. Az érdeklődés természetes, de nehogy már a neten éld ki közzétéve. Már az is fertő hogy egy 12-13 éves kislány úgy szerez a blogjára nézettséget, hogy „Egy részen belül 3 nagyon durva 18+os jelenet” (kis angyalom, te nem olvashatod a saját blogod?), de amilyen minőségben ezek meg vannak írva! És szerinted milyen érzés lesz, ha 10 év múlva egy interjú előtt utánanéznek akár csak a facebookodnak?

Természetesen az igényességgel megírt, a jó ízlés határain belül mozgó, valamint a reálisan odaillő szexjelentekkel semmi bajom, az megint más tészta, és bár nem valószínű, hogy ilyen a szemem elé kerülne, de még ezt sem a 12 évestől akarom olvasni. Az pedig hogy az előbb említett igénytelen még pornográfnak sem nevezhető firkálmányokra ennyi érdeklődés van, az megint csak az emberiség gyászgödre.

3.) Fanfict, ami csak és kizárólag azért ff, hogy több olvasója legyen.

Nyilván ennél a dolog sokkal bonyolultabb, de megfelelő belelátás nélkül, ennek a cikknek a tiszteletére három csoportba sorolnám az ffeket, a favouritizálás tárgyát nem figyelembe véve.

Először is a jó Fanfiction:

Az író vagy írónő valóban szereti a fiction tárgyát, képes egy egyedi világot vagy történetet alkotni köré. Képes egy személyről úgy írni, hogy ne csak az unalmasan elvakult ömlengés szűrődjön le. Úgy ír egy meglévő műről, hogy bár hozzáad, valamit mégis profin visszatükrözi a hangulatot, vagy épp az ellenkezője, egy új, érdekes szemszögből közelíti meg a történetet. Megérdemli az eredeti rajongók figyelmét, és saját maga is toboroz.

Egy jó történet, ami az olvasók és a feliratkozók kedvéért ff:

Ez nem más, mint egyszerű reklámfogás. Nem tartom túl tisztességesnek, de még mindig nem feltétlen süllyesztős a blog. Az író fejében megfogant egy ötlet, egy igazán ütős kis történet, de nem kapott elég visszajelzést. Bezzeg mikor kicserélte a férfi főszereplő nevét Harry S-ére (nem tényleg nem tudom a nevét, bocsi). A bizalmamat vagy a rokonszenvemet nem nyerte el, de megvárom, hogyan kerekedik majd a sztori. Vigyázz, visszafelé is elsülhet, a nem rajongók elhagyják az oldalt, hiába lenne jó a történet.

Az ff, ami az ég világon semmi más, csak ff:

Vannak elvakult rajongók. Mindenki összefutott már ilyenekkel a cibertérben. Ezeknek a blogja sokszor olvashatatlan, és annyira sablonos hogy attól kicsordul a könny. Csak azért kezd blogolni mert épp rohadtul szerelmes valakibe vagy valamibe. Átgondolatlanul dobálózik a mondatokkal, nem igazán érdekli a saját története, csak hogy az álom valóra válik, a főhős, aki tulajdonképp ő, összejön az irtó cuki sztárral.

4.) A sablon:

Akár hiszitek, akár nem van, aki direkt ír sablont. Nem kell sokat agyalni, egy kellemes kis történet ahol minden happy, és az olvasóközönség is biztosított. Nem sok idő, nem sok munka, ez a nem sok szó is elég róla.

5.) A paródiablogok:

Értem én jó kis piaci rés volt, be kellett tölteni. Ebből is létezik úgymond színvonalas. De a közhiedelemmel ellentétben ezek a blogok nem az emberek humorára, hanem a rosszindulatára építenek (tisztelet a kivételnek). Olvastál már rossz blogot? Én is. Lehet, hogy nem te voltál a troll, aki odakommentelt hogy "szar volt, törölheted". Te egyszerűen csak továbblapoztál. De mikor rátaláltál az xy paródiablogra, úgy érezted tudod melyik blogról szól. Feléledt benned a kisördög és élvezettel röhögtél azon, hogy az olvasott blog igazat beszél, tényleg milyen bénák az emberek. Kellenek a paródiák, kielégítik az ember rosszindulatból eredő vágyait. Na de mikor már a 10-20. ilyennek is nagyobb a nézettsége, mint az igényes normális történeteknek, pedig MIND UGYANOLYAN? Senkinek nem jutott eszébe még paródiablogot csinálni a paródiablogokból? Tele van velük a fal. Jól van ez így?

6.) Jó fülszöveg, pocsék fejezetek:

Tudjátok, van, mikor valaki kiírja face-re az ötletét és százan likeolják. Ezek közül a legrosszabbak mikor egy telespoilerezett hatásvadász leírást raknak ki. Hogy mi ezzel a gond? Yx megörül a többiek lelkesedésének és csináltat egy profi dizit. Kirakja a fülszöveget a feliratkozók modult, meg egy csomó érdekes apróságot. A százból mondjuk harmincketten fel is iratkoznak, de a részek csak nem jönnek. Mikor Yx végre hajlandó közzétenni valamit az maga a borzalom. Nem volt se ideje, se kedve most ehhez, ő csak a feliratkozókat akarta. A fülszöveg tiszta spoiler, nem tud semmi újat mutatni, a karakterárnyaláshoz pedig nem ért, így vagy nem tudunk meg semmit a szereplőkről, vagy csak sablonokat kapunk. És akkor az abszurd párbeszédekről ne is beszéljünk. Mégis ott az a harminckét feliratkozó, sőt a hétvégére harmincöt-harminchat lesz, hiszen úgy tűnik divat kedvelni ezt a blogot, ha ennyi embernek tetszik.

Még így utólag az alkoholmámoron át sejtetném, hogy ez mind csak saját szubjektív vélemény. Célja a gondolkodásra való kedv serkentése. Alkoss nyugodtan saját véleményt az ügyben, ha szeretnéd, oszd meg velem. Ha magadra ismertél, kérlek ne vedd se sértésnek, se készpénznek, csak gondolkozz el hogy biztos az e a legeslegjobb út, amit választottál!

Szeretettel Baileys, avagy HannaVirág