Gondolatok az életről #1 (Rhyssa Gray)

Mondhatni elég negatív világszemléletem van. 

Nem látom értelmét a saját életemnek, elvégre reggel felkelek, elvégzem a teendőimet, elmegyek iskolába/dolgozni, hazaérek, megetetem az állatokat, készülök a másnapra, majd este lefekszek aludni. Ez megy napról napra, én pedig nem igazán tűröm ezt a fajta monotonitást. Néha-néha ugyan történnek kivételek, egy-két mozzanat, kikapcsolódás, azonban ezek ritkák. A kirándulások, amikor elmegyek nyáron a strandra, esetleg amikor külföldre utazok. Rövid kis kiruccanások, amelyek jót tesznek az aktuális hangulatomnak.

Megjegyzem, enyhe depresszió, és ebből adódóan agressziókezelési problémák is nehezítik a mindennapjaimat, és talán pont ezek miatt nem tudom örömmel telin felfogni, hogy élek. 

És hogy miért is hoztam létre ezt a kis cikksorozatot? Talán csak egy bennem lévő "másik én" szeretné megmutatni magát. Valahogy amikor írok, olyan, mintha nem is én nyomogatnám a billentyűket. mintha nem én írnék. Egyszerűen ilyenkor nem gondolkozom, csak jönnek a mondatok, a gondolatok.

Ezeket a gondolatokat szeretném veletek megosztani, de természetesen csak akkor, ha kíváncsiak vagytok az eszmefuttatásaimra. (Erre a kérdésre akár kommentben válaszolhatnátok is.)

Mint ezentúl minden alkalommal, amikor újabb gondolatokkal gyarapítom eme blogot, most is egy saját idézettel búcsúzom:

"Dühítő, ha egy testemben élő, másik személyiség gyerekként kezel. Idegörlő, hogy nem tudom, mikor veszi át felettem az uralmat. Most is itt van.

Itt vagyok bizony. Lehet, hogy én nem tudom olyan szépen megfogalmazni, de hidd el, ha akarom, akkor leszek én te, amikor akarok. Mert kettőnk közül az erősebb én vagyok."

Puszillak benneteket, kis alkeszok.

Brandy